Sporttörténeti
témában akár sorozatban is lehetne bejegyzéseket írni, de mivel ez nagyon
hosszú lenne, és nem akarom az időt sem tolni a tényleges edzésekről sem, így a
teljesség igénye nélkül, néhány érdekességet osztok meg azok számára, akiket a
sporttörténet is érdekel!!!
 |
| Olümpiai játékok |
Ókor: Írásos feljegyzéseket az ókori görögök hagytak hátra
ebből a korszakból. Talán a megemlítésre méltóbbak a Pánhelllén játékok.
Hellász négy városállamában zajlottak (többéves szünetekkel) sportjátékok. A
pánhellén játékokból az évszázadok folyamán jött létre az Olümpiai játékok.
Ezeken a játékokon csak szabad, felnőtt görög férfiak vehettek részt.
A legelső játékokon csak egy versenyszámot hirdettek, mégpedig a stadionfutást.
Ennek során egy 192 m hosszú pályán kellett végigfutniuk a versenyzőknek. Az
egyre nagyobb érdeklődésre való tekintettel a játékok programjai folyamatosan
bővültek. Újabb futószámok jelentek meg, mint például a hosszútávfutás, majd a
későbbiekben a birkózás és az ökölvívás. Szintén ezekben az időkben jelent meg
a pankration, melynek során a küzdelem általában az egyik fél haláláig tartott.
A következő évszázadok során további sportágak jelentek meg. Illetve fontos
szerepet játszott az ókorban a gladiátorjátékok. A Római Birodalom hanyatlása
során betiltásra került az Olümpiai játékok, és ritkában rendeztek
gladiátorjátékokat is.
 |
Középkori lovagok
|
Középkor: A középkori egyházi felfogás ellentétben állt
mindennel, ami a sportot ideológiailag megalapozta volna. Így a test edzése, karbantartása
ismeretlen fogalom volt a középkori ember számára. Majd a XIII. században
megjelentek a lovagok. Ezeknek a lovagoknak edzeniük kellett magukat, annak
érdekében, hogy háború esetén helyt tudjanak állni. Ezeknek a békeidőbeli
edzéseknek szervezett formája volt a lovagi torna, és a vadászat. Ezek a „szórakozási”
formák csak a legfelsőbb rétegek sportolási lehetőségei voltak. A szegényebb
rétegek számára nem voltak elérhetők, legfeljebb passzív szemlélőként vehettek
részt rajtuk. Számukra a versengés, szórakoztató időtöltés a népi játékokban
merült ki. A szegény réteg számára ünnepi alkalmakkor nyílt rá módjuk, hogy
mulatozzanak, „játszanak”. Ma a
gyerekjátékok őrzik ezen játékok emlékeit, ilyen például az „Adj, király
katonát”, fogócska stb. Majd a XIV. századtól kezdődően Európa szerte elterjedt
a test edzése.
Felvilágosodás kora: A kor köztiszteletben álló tudósai azt állították,
hogy a mértékkel folytatott edzés, a tévhitekkel ellentétben hasznos az ember számára.
W. K. Hufeland 1798-ban megjelent „Az ember élete meghosszabbításának
mestersége” című munkájában heti rendszerességgel ajánlja a testmozgást, az
egészségüket megőrizni vágyóknak. Hatására egyre többen kezdtek el sportolni. A
XVIII-XIX század a modern sport gyerekkorát jelentették. A gazdagabb társadalmi
rétegek és a szegényebb városi munkás vagy vidéki népi rétegek sportjai
elkülönültek. Előbbiekre az anyagias egyéni, utóbbiakra a könnyen elérhető
csapatsportok voltak a jellemzők.
 |
| Hazai cserkészek |
Az első világháború után: Az első világháborút követően a rekreáció, és az
élsport elindult azon az úton, melyet ma is képvisel. A sportolók száma egyre
növekedett, a teljesítmények, rekordok folyamatosan fejlődtek. A háború vesztes
országaiban megnövekedett a közoktatás testnevelés-programjának anyagi és
szakmai támogatása. Hazánkban például az 1920-as évek közepétől szervezett
cserkész – és leventemozgalom indult, ahol a fiatalok különböző
rendgyakorlatokkal ismerkedhettek meg, fegyelmet és engedelmességet tanultak,
és edzhették magukat. Hasonló sport – és szabadidős körök, mozgalmak jöttek
létre Németországban és a volt Szovjetunióban is.
 |
| Gróf Klebelsberg Kunó |
Magyar testnevelés a két világháború között: Már a XIX. század utolsó évtizedeiben rendszeresek
voltak az általános iskolákban a „torna percek”. Ennek során a tanárok naponta
(akár többször is) megszakították elméleti óráikat és megtornáztatták a
gyerekeket. Célja a figyelem és az éberség fenntartása volt. 1922-1931 között
Gróf Klebelsberg Kunó, vallás – és közoktatásügyi miniszter közbenjárására az
oktatásban megjelent a rendszeres testnevelés, mint óra.
 |
| Olimpiai karika |
Újkori olimpiai játékok története: Az olimpiai játékok az egyének versenyei, nem pedig
az országoké. A versenyen nem a győzelem a fontos, hanem a szabálykövető,
sportszerű magatartás. A cél, hogy minél több nemzet sportolói képviselhessék
magukat, melynek helyszíne négyévente más-más város. Az első athéni játékokon
nyolc sportágban hirdettek bajnokot. Sok sportoló anyagi okok miatt nem tudott
indulni, míg mások azért, mert nem értesültek időben az eseményről. Utóbbi oka,
hogy rossz volt a szervezés. Ennek tekintetében a valódi áttörést az 1912-es
stockholmi játékok hozták meg.